Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szeretettorna

2013.11.09

Szeretettorna

 

            Óvodáink, Óbuda szélén, egy lakótelepen találhatók, annak minden szépségével, és hátrányával. Egyrészt a zsúfoltságnak is van némi előnye. Történetesen a mi lakótelepünkön szerencsére nem jellemző, hogy valakinek ne volnának barátai. Sajnos a hátrányokat is érezzük, és ezért ennek megfigyelésére, és kontrollálására kiemelkedő hangsúlyt fektetünk! Mára már szállóigévé vált, hogy rohanó világban élünk, de a gyerek ezt sokkal intenzívebben élik meg, ezért ez számukra egy valóságos őrült száguldás! A szülőknek a sok munka, és a háztartás mellet bizony nem jut elegendő idő a gyerekekre. Legtöbbször csak fent a szűkös lakótelepi lakásokban játszanak a gyerekek, gyakran csak a számítógépeken, így a bennük felgyülemlett feszültséget nem tudják hol levezetni, illetve a nagyfokú mozgásigényük is kielégítetlen marad.

       Ebből kiindulva 3 éve kezdtem el a gyerekekkel egy olyan tornát, ami ezekre a társadalmi, és pszichés problémákra megoldást jelenthet. Az alapötlet onnan is jött, hogy a mi óvodánkban minden szakpedagógus nagyon intenzív kapcsolatban áll a gyerekekkel, így a „szaksegítséget” inkább valami pluszként élik meg. A nálunk fejlesztésre szoruló gyerekek kiváltságosak, a többi gyerek számára irigylésre méltóak. Így rendszeres kérdés az, hogy „Én mikor mehetek veled?”.

        A gyerekek lételeme a mozgás és a játék, az óvodás korosztály számára ez az időszak az önfeledt játékról szól, ezért szerettem volna ezt a kettőt összekötni. Mivel munkám során nagy hangsúlyt fektetek a mozgásra, minden fejlesztést ezzel kezdek, és nem utolsó sorban minden agyi tevékenység alapja a mozgás, ezért adva volt, hogy ezen a területen lehetne minden kis „lurkónak” újabb élménnyel színesíteni mindennapjait.

       Óvodánkban rendszeressé vált, hogy év elején minden nagycsoportos mozgás megfigyelésen vesz részt, mivel így tudjuk kiszűrni az esetleges hiányosságokat. Ezzel nagy segítséget adunk az egyéb szakembereknek. Ezen a megfigyelésen a nagymozgások 1-1 lépcsőfokaira világítunk rá ( kúszás, mászás, járások, futások, ugrások ).Ezek hiánya, illetve átlépése, nem elegendő ideig történő kigyakorlása diszlexia veszélyeztetettséget vonz magával. Tehát a kérdés csak az volt, hogy ezt a 3 dolgot hogy lehetne összekombinálni.

       A torna ötlete innen indult el. A csoportok 2 hetente 30-40 percben vannak intenzíven megmozgatva testileg és lelkileg. A foglalkozás nagymozgásra van felfűzve mondókákkal, zenével dúsítva. Ilyenkor az összes alapmozgáson végigmenetelünk, tehát csak az alapképességeket gyakorolják különböző helyzetekben. A foglalkozás mindig egy történethez, egy élethelyzethez kapcsolódik. A mesével tarkított mozgás a gyermek számára mindig vonzó, és felettébb élvezhető, mit sem sejtve azt, hogy ezalatt a szervezete, az agyi funkciói, az egyes részképességei milyen fejlődési ciklusokon mennek át, az idegpályái között hányféle új kapcsolat alakul ki. Ezek megléte a tanulási folyamat kialakulásának alapjait adhatja. Az év eleji szülői értekezleten nem győzőm rá felhívni a figyelmet, hogy miért kell minél többet kúsznia és másznia a gyermeknek. Az nem elég, ha csak 1-2 hetet, esetleg egy hónapot kúszott, mászott, a mozdulatsor begyakorlása még nem épült be a mozgásába az idegi kapcsolatok még nem találták meg egymást, a keresztcsatornák még nem tudnak összedolgozni.

    A torna alatt nagyon sokat kiabálunk, hangosakat sikítunk, melyet már minden péntek délelőtt megszoktak az ovi bármely szegletében. Ezek a hangulatváltozások, érzelmi kinyilvánulások pozitív hatással vannak rájuk, aznapi túlfűtöttségük lankad, haragjuk, bánatuk oldódik, arcuk kisimul. Gyakran előkerülnek a kis maroklabdák, melyet dobálunk a magasba, hozzácsapjuk a földhöz, vagy különböző képzeletbeli dologgá személyesítjük meg. Így tudunk erdőbe gombát, gesztenyét, makkot szedni. Télen a színes labdák hópelyhekké válnak, és az ejtőernyőből rengeteg kis huncut hópihe csiklandozza meg a kis testeket. Tavasszal sokat közlekedünk szárazföldön és vízen, melyet karikákkal, bójákkal hívunk elő. Ezek nagyon jó mókák, a gyerekek nagyon élvezik, sőt valamit külön kérnek is.

     A kedvenc a rakétaindítás, illetve az ejtőernyő. Ez minden foglalkozáson előkerül. Ilyenkor kijönnek a visszafojtott érzelmek, és ez pozitív töltetett ad a nap, vagy a hét hátralevő idejére. Ezekhez mindig társul valami mondóka, versike, melyet az óvónőink szívesen beépítenek a foglalkozásaikba. Az ejtőernyős gyakorlatoknál nagyon figyelve egymásra alábújunk, átszaladunk alatta, plüssöket vagy labdákat feldobunk benne miközben sikítunk és nevetünk. Nagyon fontosnak tartom és az óvónők szemléletében igyekszenek ennek mintaadója lenni, hogy egy-egy eszközt használjunk minél sokféleképpen, találjanak ki játékokat, tegyék színesebbé az eszközhasználatot. Ezzel kreativitásukat és vállalkozó szellemüket is ösztönzöm, így bátrabban indulnak az új felé.

     A tornából nem hiányozhat természetesen az ujjmondókázás, az ujjgyakorlatok, melyek már egy előkészítője az iskolának. Ezek az évek során már berögzültek és az első pár mondattal már önállóan mennek, ismerve a hozzá kapcsolódó mozdulatot. Amikor egy nyár elteltével újra kezdjük a tornát szívmelengető élmény, hogy ezek a mondókák nem felejtődnek el, megmaradnak alapismereteik mellett.

     A torna egy kis meditációval, relaxálással fejeződik be zenei aláfestéssel. Ilyenkor a gyerekek egymás megsimogatásával, megérintésével közelednek egymás felé. Az esetleges akadályok leomlanak, és megpróbálnak újabb kapcsolatokat kiépíteni azokkal, akiket eddig kevésbé ismertek. Örömmel látom, hogy azoknak a gyerekeknek is mosolyog és kedvessé válik a tekintete, akik egész nap csak társaikat zavarják. A csoporttárs szemébe ők is őszintén néznek, a bennük lakó kedvesség kibújik, és ez nagyon szívmelengető. Így lett a torna neve is Szeretet torna, melyet egy kedves kolléga talált ki.

    A tornám az évek során nagyon kedvelt lett, sok hozzánk gyakorlatra érkező óvónő jelölt, és a bemutatók alkalmával látogató szakemberek is pozitívan véleményezik és eredetiségét nem vitatják. Sok pozitív hatását tapasztalom a több éves tornának. Először is a gyerekek hangulatbeli ingadozásai kevésbé tapasztalhatók, illetve azok egyszeri kezelése is gördülékenyebb, kitaposottabb ezekkel a gyakorlatokkal. A mozgás szempontjából azt látom, hogy míg évekkel ezelőtt az iskolás gyerekek mozgás szűrésekor a gyerekek körülbelül felénél hiányoztak, vagy kevésbé voltak rögzülve egy- egy nagymozgás, a ma iskolába készülők közül szinte az összesnél már automatikusan begyakoroltak a mozgásformák, melyek tudatosan rögzültek. A logopédus által szűrt gyerekeknél már csak elvétve akad diszlexia veszélyeztetett, és ők is csak enyhén. A szülők nyitottabbak arra, hogy nem mindig okos dolog elhallgatni, ha a gyermek fejlődése egy-egy területen elakad, vagy nem is jelent meg, és ezáltal a szakember segítő szándékát merjék elfogadni, hisz a gyermek ettől még ugyanolyan, csak ezeket a hiányosságokat elő kell hívni a képességei közül és készség szintre kell emelni őket.

      A gyermekek személyiségfejlődését is jó irányba tereli, hiszen a szorongó gyermek felé olykor pont az az ember lehet a megoldás és az összekötő kapocs, aki ezeket a kiskapukat kinyitja. Sokszor tapasztalom, hogy ezeken a tornákon azok is részt vesznek, akik a mindennapos tornán nem igazán, és apró lépésekkel, de eljutunk oda, hogy hónapok elteltével már a saját óvónőjével is hajlandó közreműködni. Személyiségük nyitottabbá, befogadóbbá válik, és ezt a felgyorsult világot nem látják már olyan ijesztőnek.

     A torna minél gyakoribb alkalmazását szorgalmazom, mivel csak kéthetente egyszer valósul meg. Ennek oka lehet a nagy óvodai létszám, mivel az egyik óvoda 9, a másik 6 csoporttal üzemel. Másodsorban pedig a tornaterem kapacitása, illetve beosztása is adott, és a gyermekek mindennapos mozgása van elsődleges helyen a Pedagógia program alapján.

    Én azt gondolom ez egy nagyon jó kezdeményezés egy olyan közegben, ahol a betondzsungelből a gyermeknek kevés esélye van hogy kilépjen, de ezeket az apró pillanatokat , mellyel kikapcsolódhat meg kell ragadni. Ezt érzem én fontos célomnak ezzel a SZERETET TORNÁ-val.

 

Véghné Törő Alíz

fejlesztőpedagógus


 

 

 

A mappában található képek előnézete Szeretettorna